Mint első bejegyzésünkben írtuk, bármilyen területről szóba jöhetnek témák a blogon, akár aktuálpolitikai környezetből is, amennyiben túlmutatnak önmagukon. Tehát itt nem célunk politikai, főképp pártpolitikai vitákat generálni, és az idézés forrása sem lenne különösebben lényeges (nevezetesen egy kormánypárti napilap), hacsak nem annyiban, hogy e lap - utáltsága vagy kedveltsége mellett (és/vagy ellenére) - azért mégiscsak a mai, közhasználatú demokráciafelfogás részeként aposztrofálható. Nem is lehetne ez másként, ahogy semelyik másik, akármilyen oldali sajtóorgánum esetében sem, amelyik nem akarja kiírni magát a ma működő demokrácia rendszeréből.
Baloldali sajtó |
Jobboldali sajtó |
Éppen ezért meglepő, hogy a lentebb átvett cikk "meg tudott" jelenni egy ilyen szöveg- és médiakörnyezetben (és ez vonatkozik a szerző egyéb írásaira is). Az illető Bogár László, akit persze sokaknak nem kell bemutatni. Egyesek a térdükre csapnak, hogy "Na, ez az a hibbant közgazdász, aki mindenféle maszlagot beszél, meg vészmadárkodik!"; vagy éppen így sóhajtanak mások: "Igen, milyen igaza van, jól elemzi a valós helyzetet, kár hogy a megoldásról nem beszél!"; megint mások a politikai irányultsága miatt kategorizálják jó vagy rossz skatulyába; aztán vannak azok, akik egyenesen példaképnek állítják, vagy éppen súlyosan megbélyegzik. Mindez azért fordulhat elő, mert ez az inci-finci, kissé vicces kinézetű, szószátyár öregúr hajlandó kitenni magát és az általa képviselt gondolatokat egy olyan beszédtérbe, amely amúgy aktuális, konkrét pártpolitikai vagy gazdasági érdekeket szolgál. Ennek oka, hogy Bogár úr jól megsejtette, hogy amíg még korábbi kiváltságainak köszönhetően az aktuális témák örve alatt, mintegy jó titkosügynökként beépülve megteheti, addig ezeken a fórumokon széles közönség előtt beszélhet olyan dolgokról, melyekről e széles közönségnek alig, vagy egyáltalán nincs is fogalma. Ám ha egyszer elérkezik az idő, amikor érdemei elismerése mellett, de a türelem vele szemben elfogy, akkor neki sem feltétlenül jut majd rovat és műsoridő.
Annál is inkább, mert aki a lenti videóban látható módon egy asztalhoz ül egy ma élő metafizikai tradicionalizmust képviselő gondolkodóval - Baranyi Tibor Imre személyében - egy olyan párt égisze alatt, amely enyhén szólva nem örvend a fősodratúságnak, az könnyen bajba kerülhet, ha tovább merészkedik ezen az úton. (Megjegyzem, nem az illető párt védelme itt a cél, hiszen ők csak helyet biztosítottak egy olyan eszmecserének, mely természetesen fölülmúlja őket magukat, és az általuk képviselteket, illetve Bogár úr bárhol beszél, ahol lehetőséget kap rá.)
Annál is inkább, mert aki a lenti videóban látható módon egy asztalhoz ül egy ma élő metafizikai tradicionalizmust képviselő gondolkodóval - Baranyi Tibor Imre személyében - egy olyan párt égisze alatt, amely enyhén szólva nem örvend a fősodratúságnak, az könnyen bajba kerülhet, ha tovább merészkedik ezen az úton. (Megjegyzem, nem az illető párt védelme itt a cél, hiszen ők csak helyet biztosítottak egy olyan eszmecserének, mely természetesen fölülmúlja őket magukat, és az általuk képviselteket, illetve Bogár úr bárhol beszél, ahol lehetőséget kap rá.)
Egyelőre azonban professzor urunk töretlen elhivatottsággal küzd az értetlenség ellen, olyannyira, hogy időközben maga is olyan változáson mehetett át, mint a kalandvágyó ifjúból lett hős lovagok, csak éppen szellemi értelemben. Amikor ilyen szöveget lehet olvasni tőle...
[...] a modernitás tömegembere lét-minőségét elvesztve egyszerű „mennyiséggé” degradálódik, s ahogy René Guénon fogalmaz: „többnyire még azelőtt meghal, mielőtt egyáltalán megszülethetett volna”.
...akkor az emberben felcsillan a remény, hogy a tradíció világa esetleg felrémlik az őt olvasókban, legalábbis hihetetlenségszámba megy, hogy egy ilyen idézet olyan sajtóban kerül kinyomtatásra, amit hétköznapi polgáraink rendszeresen olvasnak, csak teljesen más okból. Nem célunk Bogár László idealizálása sem, de tevékenysége lassan Don Quijote-éhoz hasonlítható, annak minden komolyságával és derűjével. No de nem szaporítom tovább a szót, inkább átadom neki.
***
Bogár László |
A Nyugat számára a legszentebb alapigazság annak a feltételezése, hogy a nyugatias modernitás, vagyis az, amit ma demokráciaként ismerünk, az emberiség számára a történelem végét jelenti. Ezzel ugyanis létrejön minden létező világok legjobbika. Különös módon a nyugati gondolkodás itt önmaga lételméleti lényegével is szembekerül, hisz a nyugatias gondolkodás egyik alapvető dogmája a végtelen fejlődés axiómája.
Ha viszont ez helytálló, akkor idővel a demokráciát is evidens módon fel kellene váltania valami másnak. A felvilágosodás annak idején a sötét középkortól próbálta magát megkülönböztetni saját megnevezésével. Azt állította, hogy a középkor babonái helyére ő a tiszta ész logikáját állítja majd, és ezzel a létező világok legjobbika jön létre. A világban az elmúlt néhány évszázad alatt lejátszódó történések, és a világ mai állapotának fényében aligha kell e feltevés nyilvánvaló képtelenségét bizonygatni. Mindössze annyi történt, hogy a tradicionális, szakrális mitológiák, azaz babonák helyett a nyugati modernitás új babonákat eszkábált. Ezek közül a legismertebb a pozitivista-szcientista babona, az evolucionarista-progresszivista babona, a materialista-hedonista babona, és végül az egalitáriánus-demokrácionista babona.
Az első arra a feltételezésre épül, hogy a nyugatias tudomány a maga mentális sémáival előbb-utóbb képes lesz a létezés minden kérdésére választ adni, amire meg esetleg mégsem, az a kérdés nincs is. A második arra a feltételezésre épül, hogy a világ folytonos fejlődésben van, és ami ma létezik, az minden eddigi létezőnek a csúcspontja. A harmadik arra a feltételezésre épül, hogy a világ döntően anyagi természetű, és az ember alapvető feladata az anyag által kiváltható érzéki gyönyörök élvezete. És végül az utolsó, amelynek lényege, hogy minden ember egyenlő, és az egyenlő emberek számbeli többsége automatikusan az igazság birtokában van.
Nos, vizsgáljuk meg egy kicsit közelebbről ez utóbbi feltételezést. Mint köztudott, a civilizációt építő ember elmúlt tízezer évének döntő többségét nem demokratikus feltételek között élte le, és ehhez képest ma is megrendítő hatású kulturális teljesítményekre volt képes. A nyugatias berendezkedés demokráciája legfeljebb egy-két száz éves múlttal bír, és máris számos jelét adja a hanyatlás, felbomlás súlyos tüneteinek, míg például az ősi Egyiptom négyezer éven át volt képes fenntartani egy olyan ma is bámulatra méltó világot, amelynek teljesítményeit nem hogy utánozni, de többnyire megérteni sem tudjuk.
Az emberi egyenlőség kérdése kizárólag a nyugatias modernitás jellegzetessége és a francia forradalommal robbant be a közbeszédbe. Tegyük hozzá, a francia forradalom leghatékonyabb egyenlősítő gépezete a vérpad, vagyis a guillotine volt, és ez azért nem igazán demokratikus érv. Ma már tudjuk, hogy ennek az eleve alaptalan feltételezésnek a valóságos célja éppen az volt, hogy a „minden ember egyenlő” felkiáltással lehetővé tegye, hogy a korlátlanul manipulálható tömeg mögül gyakorolhassa hatalmát egy törpe kisebbség minden addiginál kegyetlenebb diktatúrája. Az úgynevezett demokrácia születésének e brutális, és máig is minden embert iszonyattal eltöltő szimbólumát azért kell kötelezően minden július 14-én megünnepelni Franciaországban és szerte a világon, hogy így kizárható legyen minden ezzel ellentétes megközelítés.
Az egalitáriánus-demokracionista babona alapvető célja tehát az, hogy a hatalmi rendszer addigi átláthatóságát felszámolja. A klasszikus hatalomgyakorlási formákban ugyanis még átlátható hierarchia volt, és a döntést hozó uralkodó, illetve uralmi elit közvetlenül volt felelős tetteiért. A demokrácia rendszere ezt az átláthatóságot számolta fel. A döntéseket formálisan egy olyan rendszerre bízta, ahol látszólag az egyenlő emberek gyülekezete dönt, de olyan egyenlő embereké, akik leginkább a teljes informálatlanságukban, következésképp korlátlan manipulálhatóságukban „egyenlők”, igaz, abban nagyon. És a fékek és ellensúlyok léte semmit sem változtat, mert az ezeket biztosítani hivatott intézmények ugyanúgy a manipulatív rendszer fenntartásában és üzemeltetésében érdekeltek, ugyanis a cinikus és gátlástalan uralmi elitek kezében vannak.
A nyugatias demokrácia tehát valójában kezdettől fogva, és nyilván ma is a világtörténelem legravaszabb diktatúrája. És egyben a legveszélyesebb is, mert a valóságos hatalom ezzel tökéletesen láthatatlanná, következésképp ellenőrizhetetlenné válik. Döntéseinek és tetteinek következményeiért semmilyen felelősséget nem kell vállalnia. Ha a pusztító következmények már nagyon súlyosak, akkor legfeljebb beáldozza az épp akkor uralkodó elit bábfiguráit, s másokat, de mégis ugyanolyanokat hoz a helyükre. Ezt elnevezi demokratikus kormányváltásnak. Egy darabig a meglévő garnitúrákat csereberélgeti, aztán mikor már mindegyik elhasználódott, akkor létrehoz egy újabb sorozatot, mindezt pedig rendszerváltásnak nevezi. A mai, egyre súlyosabb globális válság azt jelzi, hogy erre az ellenőrizhetetlen diktatórikus világerőre most kezdenek visszahullani planetáris diktatúrájának pusztító következményei. Azt persze aligha remélhetjük, hogy a helyzet a közeli jövőben megváltozik, de legalább próbáljunk szembesülni a demokrácia végzetes csapdájával.
Forrás: Magyar Hírlap
nos...
VálaszTörlésnem igazán sikerült levágnom, hogy bogár úr nevével és tevékenységével kapcsolatban milyen mértékű irónia volt a sorok közé építve, de sajnos írott szövegnél ez előfordul. mindezek ellenére bogár urat kedvelem, mert általában "jókat szokott mondani" és talán ebben a "jókat szokottban" sikerült egy kis iróniát is belekompresszálnom. mert jókat mondani nagyon könnyű, főleg, ha a közönség is úgy definiálja magát, hogy ő jó. Ráadásul ők "miden fronton harcolnak az igazságért is". legalábbis ezt mondja a hátuk mögé elhelyezett transzparens. persze ők csak meghívott vendégek, értem én, de a kép egy nagyon fontos dolog. illik rá adni. bal oldalon árpádsávos zászló, jobb oldalon piros, fehér, zöld, míg a háttérben egy M1 logó is feltűnik. a népművészeti motívumokról ne is beszéljünk. a fentebb látható film mondhatni a szimbolizmusok csiborasszója. nem csak képi, hanem verbális úton is. in medias res, gyere lacikám vágjunk a dolgok közepébe. persze ezt lehet így is, kérdés van-e valamiféle értelme. fogalmam sincs hányan fogták fel az előadás mondandóját a valószínűleg többségben lévő polgári és keresztyén értékeket magukénak valló közönségből, de talán ez nem is fontos. mindenesetre elgondolkodtató a magyar hírlap cikke. nem is maga az írás, hanem az, hogy leközölték. túl jó a m. h. szellemiségéhez. guénon és evola túl jó bogárhoz. nietzshe túl jó bayer zsolhoz. bogár csak jó. pont annyira, hogy gyanús legyen.
üdv
Némi irónia természetesen van abban, amit írtam, engem is a jelenség érdekelt igazán, az, hogy leközöltek egy ilyen cikket. És persze a cikk tartalma annyiban, hogy ugyan nekünk világos, de milyen meglepő lehet ez a sima MH olvasóknak. Magát Bogár urat bizonyos mértékig becsülöm, mert biztos helyzete ellenére is kell bátorság ahhoz, amit csinál. Viszont amit csinál, az majdhogynem hülyeség! Súrolja azt, amit úgy neveznek: "Gyöngyöt a disznók elé." Szerencsére nem megy addig, hogy a tradíciót nivellálja, hanem éppen csak súrolja, jelzi, hogy miről "lehetne" még itt szó. Az előadás szimbólumait tekintve igazad van, itt minden egy helyre került, ami nem összeillő, ám ezt én csak az ominózus párt identitásproblémájának tudom be, remélem nem valami rosszabbról van szó. :) A közönséget illetően az általad említett része bizonyára értetlenebb volt, bár az ilyen helyeken szép számmal akadnak a ma divatosan újpogánynak nevezett arcok is, akik ebbéli, kissé zavaros állapotukat még keresésként élik meg. Talán köztük akadtak olyanok, akiknek volt füle a dologra. Amit Guánon és Evola, illetve Bogár viszonyáról írtál, az úgy is van, bár én módosítanám a relációt: Guénon és Evola túl jó Nietzsche-hez, mert míg előbbiek megszabadultak az eszmék szenvedélyétől, utóbbi ebben hánykolódott, Bogár pedig a két szint alatt-között lebeg, kissé kótyagosan. :)
Törlésbogár egyébként atomhajtású lehet... ha egyszer szót kap, akkor nehéz már leállítani. :-) tulajdonképpen ez mind az aktuálpolitika része. evola szerint ezt a témát illene kerülni. mármint a politikát. én nem tudom és nem is akarom, de már csak mértékkel kezelem.
Törlésmás: szerintem tradícióért nekünk nem kellene messzire mennünk. eltekintve a habsburg közvetítéssel ránk erőszakolt honfoglalástól és a fing-ugor eredetünktől páratlan olyan dologgal rendelkezünk, melyek messze túlmutatnak önmagukon. népmeséink, népdalaink, mondáink szó szerint "fertőzöttek" a metafizikával. persze ezeket a dolgokat beledobták a mítosz bugyrába, mintha az valami magától értetődő, bárgyú faszság lenne. szóval lenne mit renoválni, restaurálni, de sajnos először egy nagy-nagy koppanásra van szükségünk. ha van egy öreg, romos budi az udvaron, azt bűn felújítani. azon már rúgni kell. hadd dőljön. szerintem ez a pont már csaknem elérkezett. evola restaurálna, nietzsche rúgna. :-)én nem tudom melyiket választanám. talán megfelelő józansággal mindkettő megvalósítható lenne. haverom szerint csak egy szűk eliten kéne rúgni, akiknek a kezeiben futnak össze a szálak. azt hiszem be is fejezem. :-) ja és elhatárolódom önmagamtól.
üdv
http://www.youtube.com/watch?v=YBosVmOOdxU
VálaszTörlésha meg nem lenne gyanús, akkor pont azért lenne gyanús...
:-) :-) :-)
Ja és mesetleg jöhetne a következő poszt! :-)
VálaszTörlésüdv
Mar elnezest, de az az undok demokracia teszi lehetove, hogy ezt az agymenest publikalhasd.
VálaszTörlés