Tizennegyedik bejegyzés - A lovasíjász

"nem az ősöket kell követni, hanem azt, amit az ősök követtek."

Ez az alapmottó Kassai Lajos Lovasíjászat című könyvéből származik. Kassai Lajost természetesen nem kell külön bemutatnunk azoknak, akik figyelemmel kísérik a mai magyar hagyományőrzést, illetve őseink történelmét, azon belül pedig azt a harcmodort, amely kifejezetten ránk volt jellemző, és amiért a környező népek körében okkal terjedt el a mondás: "A magyarok nyilaitól ments meg Uram minket!"

Kassai Lajos

Ámde nyilván sokan vannak, akik még nem is hallottak erről az emberről, aki többek közt képes arra is, hogy egy vágtató ló hátáról 20 mp alatt 14 célpontból 14-et úgy eltaláljon, hogy ezek a célpontok mozognak, ráadásul ő maga az előrelovaglás közben hátrafelé is minden gond nélkül céloz, és talál. Nos, erre mondják, hogy ez aztán a nagy truváj, de emberünk mindezt nem a cirkuszi igényeket kielégítő mutatványnak szánja, hanem egyfajta meditációnak, mely abban tér el a szerzetesekétől, hogy itt nem elsősorban a szemlélődés papi (brahmana-i) útja kerül előtérbe, hanem az ún. harcos, katonai, lovagi (ksatriya) beállítódású nagybetűs Akció, azaz a Tett útja, amely ugyanúgy érvényes (ön)megvalósítási mód, mint a nem-cselekvés gyakorlata. Tehát amikor Kassai Lajos, mint látható személy végrehajtja a fent leírt Akciót, akkor nem individuális én-ként teszi ezt, hanem egy efölötti szinten meghatározható, Kassai Lajosról "megfeledkező" Én-je cselekszik. Ezért írta második Guinness-rekordja felállítása után:

Kedves Barátaim! 

A nézőknek 19,85 másodpercük volt arra, hogy találkozzanak egy lovasíjásszal.
 A lovasíjásznak 19,85 másodperce volt arra, hogy találkozzon őseivel. Én eltűntem 19,85 másodpercre, hogy hol jártam, nem tudom, de azt tudom, hogy ami a helyembe lépett, összehasonlíthatatlanul jobb nálam.

A szobrász dolga, hogy levésse a felesleget. Egy harcos sem tesz mást, mint egy életen át csiszolja technikáját azzal a céllal, hogy megszabaduljon minden felesleges mozdulattól és gondolattól. Az így létrehozott színtiszta cselekvés birodalmába észrevétlenül surran be a mindenható.

A hír valahogy így fog szólni: Kassai Lajos egy újabb csúcsteljesítménnyel került be a Guinness világrekordok könyvébe. De nekem elhihetitek, én voltam az egyetlen, aki akkor nem volt ott.

Mindhalálig lovasíjászat!                                                                  [A jelen, a lét és a jelenlét]

És még egy idézet azzal kapcsolatban, hogy hogyan, milyen eljárással közelíti meg Kassai a lovasíjászat spiritualitását.

Észrevettem, hogy a felfokozott stresszhelyzet, pl. egy veszélyes közlekedési helyzet, vagy egy nagy bukás a lóval mennyire tiszta lelkiállapotba hoz. Az agyban működik egy automatizmus, ami rögtön kikapcsolja az egót, és helyébe lép valami nagyon tiszta tudatállapot, ami hihetetlen sebességgel veszi át az irányítást. Teljesen önkéntelenül taposunk a fékbe, vagy rántjuk el a kormányt, hogy néhány perccel később felidézve az eseményeket, rácsodálkozzunk saját teljesítőképességünkre. A jó lövés leadásának a pillanatában is valami hasonlót éreztem, persze ilyenkor a hatás sokkal gyengébb. Kilépek az egóból, és ettől kezdve minden tisztább, harmonikusabb. A megoldás kézenfekvő. Mesterségesen kell belépnem ebbe a tudatállapotba, és nem maradhat el a biztos találat. Két irányban indultam el. Az egyik az volt, hogy szándékosan hoztam magam stresszhelyzetbe, azzal a céllal, hogy minél jobban megismerjem magát az érzést. A másik pedig, megpróbáltam utánajárni, vajon hogy működhettek az archaikus emberek rítusai, és használhatók-e egyáltalán egy ma élő ember számára. Ezzel pedig az volt a tervem, hogy megtaláljam azt az utat, ami elvezet abba a tudatállapotba, ami az íjász számára a legmegfelelőbb. [Lovasíjászat]

Mint látható, a lovasíjászattal kapcsolatban alább elhelyeztem egy közel félórás filmet, mivel úgy adódott, hogy létrehozásában személyesen is részt vettem. (Alapvetően egy magazinműsor egyik adásáról van szó, tehát az ezzel járó formai követelményeknek - főcím, zenék, interjúk, beharangozások, stb. - eleget kellett tenni, de talán ezen a szűk mezsgyén is sikerült valamit megjeleníteni abból, ami a lényeget illeti.) Megtekintése előtt azonban nem árt néhány dolgot tisztázni, főként azok számára, akik semmiképp sem szeretnének eltévedni a Tradíció felé visszavezető, de akadályokkal, rafinált mellékvágányokkal tűzdelt ösvényen.

Brahmana

Ehhez vegyük szemügyre az indiai kasztrendszer felső két szintjét. (A lentebbi - de egyáltalán nem lebecsült - kasztok felsorolásától témánk miatt most eltekintünk.) Az első a papi kaszt (brahmana), amely az elsődleges szellemi tekintélyt jelenti. Tagjainak feladata egyrészt a meditációval, koncentrációval és kontemplációval való megszabadulás a samsara, azaz a létörvény forgatagából. Másrészt a brahmana átadhatja tudását az arra érdemeseknek, irányt ad, vezérel, s szellemi magasabbrendűségéből fakadóan uralkodik az "ország" felett. Hatalma az időtlenben gyökerezik, s bölcsességével átsugározza az alatta lévő, időbeliségben létező kasztokat.

Ksatriya

Azaz a hierarchia második szintjén lévő harcos (ksatriya) "rendet" is, melynek feladata a brahmana-i igazságok védelme, bátor kiállással és lovagi erővel, akár a fizikai szinten, élete feláldozásával is végrehajtott küzdelem során. A ksatriya területe már az időbeliben található, és minden szellemi gazdagsága ellenére hatalma csak az időbeli létezésben lehet, hiszen saját tekintélyének jogát fölülről, a brahmaná-tól kapja, s cserébe szolgálja azt.

Ez így rendben is lett volna, de az idők folyamán a fenti viszonyrendszer sajnos felbomlott. Nézzük, mit ír erről Baranyi Tibor Imre:

Az első „fogyatkozás” az emberi létben a ksatriya ressentiment és pártütés fellépésekor következik be, amikor – guénoni kifejezéssel élve – az időbeli hatalom fellázad a szellemi tekintély ellen, kitörölve az emberi világból a polaritás (axialitás) princípiumát: a Nap „eltakarja” a Pólust (és az Axis-t), a kezdet a kezdettelent (a véges a Végtelent). [Baranyi Tibor Imre: A fény elsötétülése]

Nos, akiben a film megnézése után felmerül némi gyanú, hogy Kassai Lajos esetleg olyan szellemi tekintélyt tulajdonít magának, melyet az eredeti hagyomány értelmében nem volna szabad, az egy kis kutakodás után talán kevésbé fog tévedni emberünk megítélését illetően, mindamellett, hogy nem tudjuk kellően hangsúlyozni azon érdemeit, melyeket ksatriya-természetéből adódóan kivívott, s ezek az érdemek valóban csodálatra méltóak.

Ez esetre mondja a Szent Qur’an (9:41): „Vonuljatok hát harcba, könnyen vagy nehezen, és szálljatok harcba Allah útján javaitokkal és személyetekkel! Ez jobb nektek, ha helyesen tudtok ítélni.” [Baranyi Tibor Imre: A harc metafizikája]

Nos, a tudhatók tudása, és az e helyt kifejthetők kifejtése mellett, kellemes és óvatos szórakozást kívánok!

A fent leírtakhoz kapott segítségért külön köszönet egy, az íjászat témájában (is) járatos személynek.

Források:
Baranyi Tibor Imre: "Színek" és feladatok, A fény elsötétülése, A harc metafizikája
Kassai Lajos: Lovasíjászat