2012. március 26., hétfő

Ötödik bejegyzés - A Semmit Sem Tudás Egyeteme


Az előző írásban kiveséztük az evolúciós elméletet, mint emberiségre veszélyes nézetrendszert. Azonban ez az elmélet csak egy a sok káros és antitradicionális tudományos elmélet közül, hiszen ha ma valaki meg szeretne tudni valamit a világról, akkor elég a mérvadó internetes oldalak tudományos rovatát megnyitnia, vagy a kábeltévé-szolgáltatás bármelyik tudományos csatornájára kapcsolnia (National Geographic, Discovery Channel, Spektrum, stb.), jobb esetben meg lehet venni egy igényes, de kellően bulvár kivitelű szaklapot, és máris birtokunkba kerül az óhajtott tudás egészségről, történelemről, felfedezésekről, az állatok világának (objektívnek aligha nevezhető) bemutatásáról, és még sorolhatnánk.

Kapunk tényeket, adatokat, kísérleteket, s a konklúzió rendszerint abban a sommás mondatban fejeződik ki, hogy: A tudomány mai állása szerint... vagy: A modern tudományos kutatás megcáfolhatatlanul bebizonyította... esetleg: Minden jel szerint... A kérdés csupán az, hogy mennyire hihetünk ezeknek az állításoknak? Vajon nem fordulhat elő, hogy a tudomány mai állása tévesen magyarázza világunk működését, és mindent egészen másképp kellene néznünk?

A kérdés azért is fontos, mert a modern tudomány előszeretettel bélyegez babonának, tévhitnek, naiv elképzelésnek minden olyan, nálánál régebbi vélekedést, amely vele, az újjal és fejlettel nincs egyetértésben. Ha dicsérnek egy régen élt tudóst, akkor az szinte csakis olyankor fordul elő, ha az elhunyt illető olyan személy volt, aki a saját korában fenekestül forgatta fel az egykori, ''begyöpösödött'', ''középkori'', ''szemellenzős'' nézeteket. A modern tudomány tehát úgy véli, hogy ő maga is folyamatos fejlődésen - ha úgy tetszik, evolúción - megy keresztül, azaz a régi számít elmaradottnak, és az új fejlettnek.
Ráadásul ezt igen könnyű elhitetnie a Föld lakosságának nagy részével, hiszen a legújabb technikai kütyük nélkül nem lenne kielégíthető a mindennapi kényelmi igény, az űrkutatás és a műholdrendszer nélkül még mindig lennének ''fehér foltok'' a térképen, a nanotechnológia nélkül nem lehetne a természettől teljesen eltérő viselkedésű anyagokat létrehozni, a géntechnológia hiányában pedig nem lehetne bizonyos tulajdonságokat megváltoztatni egy élő szervezet alapstruktúrájában.

A gízai piramisok
Stonehenge az angliai Wiltshire-ben

 De vajon mindez valóban jobbá és szebbé teszi az életünket? Mert hát a tudomány büszkén kérkedik azzal, hogy ilyet a régiek nem tudtak csinálni, bezzeg ők már igen!



Piri reisz első világtérképe (1513)
Szobrok a Húsvét-szigeteken
Ám az is kérdés, hogy a régiek, - akik képesek voltak számunkra ismeretlen módon piramist építeni, tonnás súlyú szobrokat a Húsvét-szigetekre transzportálni, a Stonehenge köveit elrendezni, vagy Piri reisz oszmán-török tengernagy minden kontinenst pontosan ábrázoló térképeit 1513-ig megalkotni -, szóval ezek a régiek valóban nem tudták volna mindezt megcsinálni, vagy egyszerűen csak nem foglalkoztak ilyen badarságokkal?

És egyáltalán, gondolkodtunk már azon, hogy mire épül ez a mai tudomány? Logikus működésű és kellően racionális? Vagy másképp feltéve a kérdést: igazi tudomány-e a mai tudomány? Erre a tudományos módszerek vizsgálata adhat választ, és szerencsére akad még a mai, profán irányultságú tudományelmélet területén is olyan nézet, amely nem vált maradéktalanul a modern szemlélet szolgálóleányává. Éppen a XX. században fogalmazódtak meg olyan mérvadó állítások, melyek szembe mertek helyezkedni a mai tudomány megcáfolhatatlanságába vetett hitével. Hogy ne általánosságokkal szaporítsuk tovább a szót, vizsgáljuk meg, mit ér ez a híres modern tudomány!

Először is nézzük meg, mi a bevett szokás a tudományos kutatásban!

1. Vizsgáld meg valamilyen szempontból az univerzumot.
2. Találj ki egy hipotézist, ami összeegyeztethető a tapasztalataiddal.
3. A hipotézis segítségével adj előrejelzéseket.
4. Teszteld az előrejelzéseket kísérletekkel vagy további megfigyelésekkel.
5. Változtasd meg a hipotézist az eredményeknek megfelelően.
6. Folytasd a 3. lépéstől.

Thomas Kuhn (1922-1996)
Ez nagyon objektívnek és tényszerűnek tűnik, és azt gondolhatnánk, hogy ez alapján könnyen eldönthető egy állításról, hogy igaz-e vagy hamis. Ezt az illuzórikus vélekedést azonban kikezdte egy amerikai tudományfilozófus, bizonyos Thomas Kuhn, akinek 1962-ben megjelent könyve, A tudományos forradalmak szerkezete végre felkavarta az addigi állóvizet. (Egyesek szerint egy másik tudóst, Michael Polányi-t plagizálta, de ez a mi szempontunkból most mindegy.) Mielőtt rátérnénk erre a tanulmányra, tudni kell, hogy ezt a tudományos állóvizet egy Bécsi Körnek nevezett tudóstársaság képezte, akik az 1930-as években tevékenykedtek, és meggyőződésük szerint a tudomány elérte azt a szintet, hogy már mindenről ki lehet deríteni, hogy igaz vagy hamis, mert ha valami empirikusan (tapasztalatilag) igazolható, akkor ki lehet iktatni a tudományból, sőt az emberi gondolkodásból is az irracionális elemeket, és végre le lehet számolni a metafizikával. Módszerük alapvetése szerint a tudományos elméletek totálisan ellenőrizhetőek a tények, megfigyelések, kísérletek, egyszóval a tapasztalat által.

Isaac Newton (1643-1727)
Albert Einstein (1879-1955)
Kuhn azonban rámutatott, hogy a tudomány időszakosan átesik egy ''paradigmaváltáson''. (A paradigma egy olyan közös megegyezésen alapuló rendszer, melyben minden leírható ugyanazoknak a szabályoknak a segítségével.) A paradigmán belül még növekedhet a tudás egy adott irányba, de jöhet egy pont, amikor az uralkodó elmélet már nem elégséges az egyre-másra megjelenő újabb és újabb jelenségek magyarázatára. Ha már tarthatatlan az álláspont, akkor ki kell lépni a rendszerből. (Jó példa erre a newton-i fizika paradigmája, ami csak addig működik, amíg hétköznapi, földi körülményekre alkalmazzuk, de amint a világűr és a fénysebesség kerül szóba, máris az einstein-i relativitáselmélethez kell nyúlni.)

Kuhn továbbá kifejtette, hogy a tudományok nem fejlődnek lineárisan, tehát nem egyre és egyre többet tudunk egyvalamiről, hanem hirtelen másról tudunk meg új dolgokat, ezért a különböző elméletek nem jobbak vagy rosszabbak egymásnál, mert össze sem lehet őket hasonlítani teljesen eltérő rendszerük miatt.

Ráadásul - mint írja - a tudományos gondolkodás arra épül, hogy a tudósok megállapodnak ezekben a szabályokban, így a tudományos igazság nem határozható meg objektíven, hiszen a megértést befolyásolja a tudósok hozzáállása, szokásai, a tekintélyelv, azaz eleve szubjektív a kutatás szemszöge. Kuhn-t ezen állításai miatt vádolták is eleget azzal, hogy a tudományt irracionális területnek tekinti, amire ő persze visszakozott, hogy amit írt, azt ''nem úgy'' kell érteni. Ami viszont kiemelendő: Kuhn nézetei ma már általánosan elfogadottak, ennek ellenére bármikor, amikor egy újabb divatos elméletet próbálnak a torkunkon lenyomni, a kuhn-i elvek korlátozó jellegét rendszerint elfelejtik hangsúlyozni.

Paul Karl Feyerabend (1924-1994)
De lépjünk tovább! Akadtak olyanok, akik messzebb mentek Kuhn-nál is. Paul Feyerabend, osztrák származású amerikai tudományfilozófus volt az, aki megírta A módszer ellen című értekezését, melynek fő tézise: ''Anything goes'' vagyis ''Bármi megteszi''. Ez nála kifejtve azt jelenti, hogy a módszeresség legalább olyan veszélyes a valódi tudományra és a társadalomra, mint a rendszertelenség. A tudományoknak sem mint kategóriának, sem mint időben létező dolognak, nincs egységes struktúrája (ezért egy egzakt tudományelmélet lehetetlen); sem állandónak tekinthető normái, a módszerességre épülő tudományos objektivitás pusztán a tudománytörténet elfogult, tényekkel cáfolható szemléletéből megalkotott mítosz, amely könnyen rossz értelemben vett ideológiává fajulhat. Sem az indukció, sem a deduktív módszerek, sem az elméletek konzisztenciájának megkövetelése, sem más szilárdnak hitt és magabiztosan hirdetett tudományos alapelvek, nem kivétel nélküliek, és nem is feltétlenül indokoltak. Illetve:
Egyetlen gondolat sem lehet olyan RÉGI vagy olyan abszurd, hogy ne segítene tökéletesíteni tudásunkat ... soha egyetlen elmélet nem állt összhangban tárgyának összes tényével ...  [Against Method. New Left Books, London 1975.]
Feyerabend-et nézetei miatt az ''anarchizmus filozófusaként'' is emlegették, aki egyébként mindvégig vallotta a tudomány és a művészet szerves kapcsolatát. (Nem ezt tette szinte minden nagy művész is? Elég itt Leonardo Da Vinci-re gondolnunk, aki mintafigurája ennek a felfogásnak.)

Mindez tehát felveti a kérdést, hogy a tudomány valóban racionálisnak tekinthető-e? Komoly problémát jelentett ez a tudósoknak, hiszen saját szakterületük ésszerűsége vált vita tárgyává: megvitatandóvá vált, hogy a tudományos gondolkodás mitől nevezhető tudományosnak, egyáltalán mi különbözteti meg más területektől, és ha semmi, akkor hogyan jelentheti ki magáról egy tudomány, hogy ő a mérvadó, és hozzá képest minden alternatív nézet áltudomány? Hiszen a fentiek értelmében nincs, és nem is létezhet olyan kritérium, melynek segítségével határ húzható a tudomány (mint objektív), és minden más között (amik szubjektívek, mint a művészet, a teológia, a filozófia, stb.), ha egyszer kimutatható, hogy teljes objektivitás a tapasztalati világban nem létezik.

Akár ennyi is elég volna nekünk, mert a fentiek alapján a metafizika, a vallás, az ezoterikus hagyomány és általában az archaikus szemléletmód vissza is kaphatná a tudomány által elorzott jogát a szellemi egyenrangúsághoz, (és az egyenrangúság is csak megengedő kifejezés, hiszen az archaikus, vagy szakrális tudományok a mai tudományok fölött, és nem mellett állnak, de ez most még túl sok lenne a moderneknek), ennek ellenére itt még ne álljunk meg, és idézzük ide azt a megállapítást, amit a tudományelméletben Duhem-Quine-féle aluldetermináltsági tételnek neveznek.

Pierre Duhem (1861-1916)
A tétel Pierre Duhem elméleti fizikus és tudománytörténész, illetve Willard van Orman Quine filozófus és logikus után kapta a nevét. Előbbi megalapozója, utóbbi pedig továbbfejlesztője volt a tételnek, mely szerint - egyszerűen megfogalmazva - az elméletek nem eléggé meghatározhatóak a puszta tények által, mert ugyanabból a tényből többféle, akár egymásnak ellentmondó elméletet, vagy hipotézist is levezethetünk.

Willard van Orman Quine (1908-2000)
Példa erre a modern orvostudomány és a homeopátiás orvoslás különböző hozzáállása ugyanahhoz a jelenséghez: amikor a beteg kap egy homeopátiás szert, amely nem tartalmaz kémiai hatóanyagot, csupán - ahogy ők mondják, - a hatóanyagból nyert információt, illetve amikor a klasszikus kezelés során a beteg szintén egy hatóanyag nélküli tablettát kap - például kísérleti célból -, akkor mindkét esetben beállhat gyógyulás vagy jobbulás. A homeopátia szerint ez igazolja azt, hogy a megfelelő információval kezelt szer képes javulást eredményezni, akkor is, ha kémiai vegyület nincs benne. Ezzel szemben az általános orvoslás ezt a jelenséget a Placebo-hatással magyarázza, mely szerint az, hogy a beteg úgy tudta, hogy a tabletta gyógyító hatású, azzal becsapta a saját tudatát, és ez kvázi azt eredményezi, mint hogyha jobban érezné magát. Így aztán a klasszikus orvostudomány sarlatánságnak tekinti a homeopátiát, mert úgy véli, neki jobb a magyarázata ugyanarra a jelenségre.

Homeopatikus szer
A Duhem-Quine tézis ezenkívül holisztikus szemléletű. (A holizmus az egészre és nem a részekre koncentrál.) Vagyis a tudományos elméletek egyes megállapításait nem lehet külön-külön kezelni, hanem csak az egész elmélettel együtt, mert minden mindennel összefügg. Ezzel szemben a mai tudományok nagy része különböző alterületekre oszlott, melyek egymással sokszor nem is kommunikálnak, megállapításaik teljesen elszakadnak attól a világnézettől, amely az élet egyes területeit csak az egész részeként, és nem különállóként vizsgálja. Talán mondanom sem kell, hogy a régi, ún. szakrális tudományok holisztikusak voltak. A régi orvoslás nem a betegséget, hanem az egész embert igyekezett gyógyítani. (Ennek egyik máig fennmaradt példája a homeopátia is, ami nem zárja ki, hogy létezhetnek csaló homeopaták, de a modern orvosok közt is akadhatnak szép számmal kontárok.)

Mindehhez hozzá kell azért tenni, hogy a Duhem-Quine tézis nem a modern tudomány ellen irányul, egyszerűen csak azt állapítja meg, hogy a tapasztalati megerősítés nem feltétlenül jelenti azt, hogy egy elmélet bizonyosan jobb, mint egy másik. Mert amíg két elmélet, amelyik ugyanazt a jelenséget egymástól teljesen eltérő magyarázattal látja el, de számolásai és előrejelzései alapján mindkettő működik, addig egyik elmélet sem kérdőjelezheti meg a másik létjogosultságát pusztán azért, mert az ő elmélete a történelem során nagyobb tekintélyre, vagy társadalmi elfogadottságra tett szert.

Ennek egyik eklatáns példája a ma már mindenki által ismert globális felmelegedés elmélete, amely a környezetvédelemre hivatkozva egész országok gazdaságát, és az egyes emberek életminőségét képes meghatározni új energetikai adókkal, népességszabályozással, és még ki tudja, mit fognak bevezetni. De a globális felmelegedés elméletének bizonyíthatóságával már kevesen foglalkoznak, hiszen ha kiderülne, hogy állításai nem megdönthetetlenek, sőt, csúsztatásokon alapuló hazugságok, akkor dugába dőlne a jó kis terv. Hogy ez mennyire így van, kiderül a Nagy Globális Felmelegedés Svindli című filmből, amely a Duhem-Quine tézis illusztrációjaként is kiváló példának tekinthető.

Végül álljon itt a föntebb már említett Pierre Duhem: A jelenségek megőrzése – Értekezés a fizikaelmélet fogalmáról Platóntól Galileiig című (magyarul is megjelent) könyvének Lengyel Ferenc által írt könyvismertetője, amely már a könyv olvasása nélkül, önmagában is sokat elmond a mai tudomány hiú és erőszakos voltáról, éppen ezért aki teheti, szerezze be e művet!


Pierre Duhem könyve egy elhallgatott és megvetett filozófiai irányzat egyik jeles alkotása. A csillagászat tudományának történetét vázolja fel az ókortól a zsidó és arab csillagászok munkásságán, és a középkori csillagászat történetén át Galilei-ig. Közben mindig hangsúlyozza, hogy az újkorig a csillagászati hipotézisek célja nem az volt, hogy teljes bizonyosságra jussanak az égi jelenségek okait illetően, hanem csak az, hogy megőrizzék a jelenségeket. Ez azt jelenti, hogy a felállított elméletekkel szemben csak azt a követelményt állították, hogy a lehető legkielégítőbben magyarázzák meg az égi jelenségeket, de nem tulajdonítottak nekik valódi igazságtartalmat, hiszen ha valódi igazságtartalmat tulajdonítunk nekik, vagyis azt mondjuk, hogy az égi jelenségek tényleg ezek szerint az elvek szerint működnek, akkor egyben azt is bizonyítanunk kell, hogy semmilyen más elmélet nem létezik, amely megmagyarázhatná az égi jelenségeket. Ez pedig a szerző szerint lehetetlenség. A középkor végéig, mint tudjuk a ptolemaioszi rendszer volt érvényben, aminek senki nem tulajdonított valódi igazságtartalmat akkor sem, csak olyan hipotézisnek tartották, amely viszonylag jól megőrzi a jelenségeket. Később, amikor Kopernikusz az új heliocentrikus elméletet kifejtette, már az előszóban leírta, hogy ő sem biztos saját elméletének igazságtartalmában, viszont szeretne olyan új csillagászati hipotézist a tudomány kezébe adni, amely jobban megőrzi a jelenségeket. Ez az oka annak, hogy Kopernikuszt nem fogták perbe az egyházi hatóságok, annak ellenére, hogy elmélete ellenkezik a szentírás tanításaival. A probléma Keplerrel és Galileivel kezdődött, akik minden áron bizonyítani akarták, hogy Kopernikusz tanainak valódi igazságtartalmat kell tulajdonítani. Ha Galilei ezt nem tette volna meg, akkor az egyházi hatóságok őt sem fogták volna perbe sohasem. Ennek kifejtése után pedig a szerző felteszi a kérdést, hogy melyik félnek az igazát bizonyította a tudománytörténet. Galileinek, vagy az inkvizíciónak, és VIII. Orbán pápának? A szerző szerint egyértelműen az utóbbiaknak, hiszen a természet jelenségeit megmagyarázni kívánó elméletek egymás után dőlnek meg a történelem folyamán, ami egyértelmű figyelmeztető jel a tudomány képviselői számára, hogy ahhoz, hogy egy elmélet igazságát bebizonyítsuk, egyben be kell bizonyítanunk azt is, hogy semmiféle más elmélet nem tudja megmagyarázni az adott jelenséget. [...]
Azt hiszem, a fentiekhez nincs mit hozzáfűzni.

Amikor a modern tudomány lenézően tekint a régi korokra, akkor lényegében nem tesz mást, mint ezeknek a valaha élt embereknek a világnézetét, spirituális hitét, vallásosságát, szokásait, tudását, egyszóval életük majd' minden mozzanatának biztos talapzatát kérdőjelezi meg, mondván, hogy ezek a hiedelmek csak egy ideig működtek, de később a tudomány előretörésével fölöslegessé váltak. Tehát megint csak a materializmusba, az ateizmusba, és a pragmatizmusba ütközünk, azaz: az ember, aki függetlenítette magát az egykor benne rejlő transzcendens törvénytől és lehetőségtől, most látszólag diadalt ül a nála szellemileg magasabb szinten álló archaikus ember felett. És ennek a feltételezett győzelemnek az egyik legerősebb fegyvere a profán tudomány. De csak addig, amíg elhisszük az általa kreált dajkameséket, mint ős-robbanás, táguló világegyetem, önszerveződő anyag, gén/mém-elmélet, evolúció, freud-i pszichoanalízis, stb.

Ha egy régi ember bepillanthatna mai világunk működésébe, és láthatná a tudomány vívmányait, valószínűleg ő tekintené nemhogy babonának, hanem boszorkányságnak és ördöggel való cimborálásnak mindazt, amit a tudomány segítségével a modern ember művel. És nem azért, mert ő annyira elmaradott volna, hanem mert a modern ember szükségtelen dolgok hulladéklerakójává, felelőtlen és veszélyes játékok tárházáva, és az erkölcsi értékeket relativizáló infernális hellyé alakította az ő egykor helyes mértékkel igazgatott világát. 


Források:
Wikipédia
Szabadgondolkodó

9 megjegyzés:

  1. "Az emberek először a test szabadságát akarják, majd a lélekét, avagy a gondolatszabadságot, hogy egyenlők legyenek a többiekkel. Azután le akarják győzni az egyenlőket, végül pedig maguk alá akarják gyűrni a felettük állókat." Evola (Cinóberösvény)
    A "felettük állókat" én szabadon értelmezem. Az ember tulajdonképpen az ismeretlent akarja elgyűrni, amitől retteg. Csak és kizárólag akkor nyugszik meg, ha már egy tárgynak, vagy éppen egy jelenségnek nevet adott. A címke a lényeg, a besorolás, a kategorizálás. Olyan ez a világ, mint egy mesterséges mászófal, tele műanyag fogásokkal. Kevesen merik elengedni a már jól bevált fogódzkodókat és még kevesebben vannak azok, akik el merik vágni a biztosítókötelet. Én 12 esztendeje az egészségügyben dolgozom. Még csak minősíteni sem tudom az ott tapasztaltakat. Mindezt a tudomány nevében...

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Teljesen egyetértek. Ráadásul az egészségügy az egyik legdurvább példája lehet a fentieknek, talán jobb kifejezés a betegségügy vagy a betegségipar. :/

      Törlés
  2. Igen. A legnagyobb és legmocskosabb biznisz, amit ember valaha kiltalált.

    VálaszTörlés
  3. Hu, a gondolkodas nem erosseg errefele...

    VálaszTörlés
  4. StereotypeHunter
    Javaslom Gödel nem teljességi tételét.
    Mert így csak félrevezetésnek megy el ez a cikk, bár ha az a cél akár vallást is alapíthat a kedves szerző.
    A bizonyíték hiánya nem ugyanaz mint a hiány bizonyítéka!
    Az emberen kívül semelyik élőlénynek nem okoz problémát a valóság.
    De a a kommunikáció révén mondhatunk mindent meg az ellenkezőjét is.
    Még szerencse hogy a valóság nem igazodik a képzelethez. De időnként sajnos az idiotizmus még ezt se tartja tiszteletben.
    Már elnézést.
    A több ezer éves emberi történelem, már csak a földművelés, vagy csak a földi ciklikusságok megértse és vadászatra gyűjtögetésre való hatása nem más mint a valóság megértése a megtudása, a tudás a tudomány. Ezt az ősember tudta.
    Szomorú hogy vannak akik nem tudják fölismerni azonosítani érteni mit is jelent az hogy tudni.

    Homeopátiáról meg csak annyit hogy a semmit pénzért árulják mert ha nem placebónak hívjuk hanem hangzatos nevet adunk neki akkor jobban fogy. Hát nem igazán értelmezés béli különbség, inkább tudatos manipuláció.
    Placebóról meg annyit, hogy az nem más mint a szervezet és minden élő szervezet képessége az anyagcsere, az egyedreprodukciója, vagy hívd ha úgy könnyebb megértened, a élő szervezetek regenerálódó képessége.
    És azt ami már megvan neki, azt pénzét eladni. Hát ehhez nekem nincs mit hozzá fűznöm.
    Az értelem legyen mindenkivel, legalább hagyjátok az agyatokat működni, mert az eső nem azért esik hogy neked jó vagy rossz legyen de puffoghatsz miatt micsoda gonosz hogy esik.

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Meglepődnél, mennyi mindenben egyetértünk. Utánanéztem ennek a Gödel-tételnek, ami alapján tehát a cikkben leírtak is megfelelnek az "ellentmondásmentes" elméletek kritériumainak, hiszen ha a tudományban is lehetnek egyszerre se nem bizonyítható, se nem cáfolható elemek, és közben "mégis mindenki tudja, hogy igazak", akkor az általad lebecsült archaikus vallások nem alsóbbrendűbbek a te szcienciádnál, hozzáteszem, érdekes, hogy milyen jól megvolt a világ több ezer évig a te valóságképed nélkül, ha akkora probléma lett volna ez az embereknek, akkor száz évig se tartott volna ez az "idiotizmus". Ja, és ha neked a valóság megértése annyit jelent az "ősember" szempontjából, hogy rájöttek, hogy van nappal meg éjszaka, meg tél, meg nyár, és igazodtak hozzá, akkor elég keveset nézel ki az akkoriakból, csupán mert nem töltötték haszontalan írásbeliséggel az idejüket, lévén, hogy annál bölcsebbek voltak.

      A legnagyobb hülyeség, amit írsz, hogy a valóság nem igazodik a képzelethez. Alapszinten se igaz, különben Verne Gyula képzelete nélkül ma nem biztos, hogy olyan lenne a technicizmus, mint amilyen, és mondjuk, lehetne jobb is, ha a világ olyan emberek képzeletéhez igazodik, mint Nicolas Tesla, mert a tudósok nem csak megfigyelik a valóságot, hanem elméleteket gyártanak arról, hogy X dolog miért van úgy. Ám rendre kiderül sokmindenről, hogy nem azért, úgyhogy egy idő után "megáll a tudomány". És ha a tudomány nem akar vallás lenni, akkor mért ugyanazokkal a kérdésekkel foglakozik, mint a vallás, amikor Big Bang-ezik, meg mém-ezik? Hogy ugyanarra a világra az ő teóriája legyen meghatározóbb? A hangzatos nevekről pedig annyit, hogy nem éppen a tudomány címkéz fel mindent hangzatos nevekkel? Olyasmiket, amik a régiek számára kérdésként sem merültek fel. A tudomány a saját maga "tudaatlansága" által generált kérdésekre próbál egyre több választ adni, mint egy ördögi kör létrehozója, ahelyett, hogy észrevenné, hogy a szellemi hataloméhség nem túl emberbaráti valóságot teremtett nekünk. Na mindegy, nem akarok parttalan vitát, lehet, hogy úgysem értjük meg egymást, ha más nyelven beszélünk. De abban igazad van, hogy az emberen kívűl semelyik élőlénynek nem okoz gondot a valóság. De vajon miért?

      Törlés
  5. Vannak, akik nem szeretnek vagy nem is képesek tanulni és nyilván ellenszenvet éreznek azokkal szemben, akik minden idejüket arra fordítják, hogy megismerjék a világot. Rengeteg önjelölt jól tájékozottnak látszó ember fejti ki megalapozatlan véleményét olyan kérdésekben, amelyekről halvány fogalmuk sincs és mert lusták és buták voltak a kérdéshez tartozó irodalmat felkutatni és megérteni, ezért saját kis agyacskájukból kipattant buta elméleteket gyártanak és lazán megkérdőjelezik a szakemberek, tudósok hozzáértését.
    Bezzeg, amikor rákos daganatot fedeznek fel náluk, ott könyörögnek az orvosnak és a tudománynak, hogy mentse meg őket. Valahogy olyankor már csak a tudomány marad...

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Kedves kommentelő!

      Személyes ellenszenvről szó sincs, a tudós is csak ember. Viszont pont azért, mert ő is csak ember, tévedhet. Ha valaki, hát akkor ő valóban "önjelölt", aki kitalál valami hipotézist, ami ha egyezik a tényekkel, akkor felléphet a tudomány pulpitusára. Csakhogy a tények a legsokféleképpen magyarázható dolgok, és ő rákényszeríti a saját hipotézisét, kirekesztve az alternatív hozzáállást.

      Aki pedig nem tudós, az nem jelent egyet azzal, hogy lusta és buta, mert az "egyszerű" ember sokszor bölcsebb, mint az okos, racionális, szűk látókörűen tárgyilagos tudós. Különben nem hangzana el olyan orvosoktól, amikor bemész hozzájuk a bajoddal, hogy "Á, az nem fájhat!", miközben fáj. Tehát ha az elméletbe nem illik valami, akkor a tudós akár a tényeket is figyelmen kívül hagyja, merthogy az "Nem lehet!"

      A bölcsebb tudósok pedig rájöttek, hogy nem állhatnak meg a saját szakterületük nyújtotta kereteken belül, ha tényleg az igazságot akarják, ezért sokan közülük kiegészítik a diplomájukat olyasmivel, ami holisztikus. És miért?

      Mert mint sok "lusta és buta" ember, ők is rájöttek, hogy a tudomány nem hogy nem tud segíteni a rákos daganaton, hanem éppenséggel hozzájárul a kialakulásához. Nem azt mondom, hogy az egész tudományt ki kell dobni az ablakon, mert rengeteg jó dolog van benne, és rövidtávon, (de csak rövidtávon), látványos technikai és gyógyászati bravúrokat tud felmutatni, (de vajon milyen hosszútávú károk árán?), viszont elhiheted, hogy ha nekem rákos daganatom lenne, messziről kerülném a tudományt, ugyanis több olyan példa, eset volt a környezetemben, ahol csődöt mondott a korlátolt logika, és csak az alternatív utak segítettek, (amelyek persze valójában a régi utak, csak egyesek újra felfedezték a hasznukat, szemben a te "haladó" tudományod rombolásával.) Ha rákosan a tudománynak könyörögsz, az olyan, mintha azt kérnéd a gyilkosodtól, hogy hamarabb öljön meg! Ne haragudj, de elég idegesítő, ha valaki a tudományt isteníti, és minden kétely nélkül, figyelmen kívül hagyva olyan - egyébként szintén alapos - szakirodalmakat, amelyek kinyithatnák a tudománytól megvakult szemüket, presztizsalapon, vagy előítéletesen beszélnek azokról, akik más állásponton vannak.

      Törlés